Wein János 1829. január 10-én Németbogsán született.
Tanulmányait a bécsi műegyetemen kezdte. Részt vett a szabadságharcban, 1850-ben beiratkozott a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémiára, és ott oklevelet szerzett.

 

Pesten – a rendszeres vízszolgáltatás jegyében – az első vízmű William Lindley angol mérnök útmutatása szerint épült meg a Parlament helyén. 1869-től ennek megtervezésében és felépítésén Wein dolgozott Lindley mellett, és miután az angol hazatért, 1873-ban ő lett a vízmű első igazgatója. Lindley-vel szemben, aki a Duna-víz szűrését mesterséges úton kívánta megvalósítani, Wein a természetes szűrés híve volt. Következetesen védelmezett álláspontja szerint a város alatti kavicsrétegben a Dunából szivárgó víz természetes úton oly mértékben megtisztul, hogy mesterségesen csak igen nagy költséggel lehetne hasonlót elérni. Ugyanezen elvek mentén 1880-81-ben megépítette a jobb parti vízműtelepet. A budaújlakin kívül az ő javaslatára épült a káposztásmegyeri vízmű is, bár nem egésze az ő elképzelései szerint. Ezt már utóda, Kajlinger Mihály fejezte be.

1883-ban jelent meg a Budapest Főváros Nyilvános Vízművei című könyve, amelyben felvázolja a főváros vízellátásának programját. A parti szűrés elgondolására alapozva épült ki a mai vízmű.

E nagy tudású vízügyi szakember azonban sok mindnet kipróbált, míg a vízmű igazgatója és a főváros vízellátásának felelőse lett. Dolgozott bányamérnökként, fontos feladata volt a bánya-víztelenítés. Vezetett kohót Ruszkabányán, gazdálkodott Leskenyen, nyomdát üzemeltetett Pesten.

Mint selmeci bányászati akadémista húszévesen csatlakozott Görgey hadseregéhez, harcolt a branyiszkói áttörésnél, s tüzérként részt vett az egész hadjáratban. A fegyverletétel után visszatért Selmecbányára, s befejezte tanulmányait.

Wein 1896. december 3.-án, 66 éves korában nyugdíjba vonult. A pihenés éveit is élvezte, budai polgárként naponta eljárt a II. kerületi társaskörbe. Nem hanyagolta el a sportot sem. Mint a budai tornaegylet lelkes tagja és pártfogója, fiaival együtt rendszeresen tartott bemutatókat.

Wein János1908. április 2.-án asztmában halt meg. Hamvait a krisztinavárosi temetőben helyezték örök nyugalomba. A temető helyén ma a Kongresszusi Központ áll. Wein sírja már nem lelhető fel.